Az ÁNTSZ Gyáli úti épületében márványtábla hirdeti, hogy a Rockefeller (RÁK-e-FEL-ler) támogatással épült 1927-ben. Vajon a bankárdinasztia ennyire szívén viselte a magyar járványügy kérdését? Vagy Trianon után máris szervezetten nekiláttak a népességcsökkentõ projektnek?

A tábla alatt pedig egy másik, "a humán oltóanyagok elõállításának ellenõrzésének és alkalmazásának magyar üttörõi" felirat áll dr. Erdõs László (1909-1984) és dr. Fornosi Ferenc (1919-2001) neve alatt. Lássuk, mivel vívhatták ki ezt a nagy tiszteletet!

Anélkül, hogy bármi közelebbit tudnánk róluk, a járványügyi központ honlapjáról átvett életrajzi leírásokban dõlt betûs kiemelésekkel jelezzük a furcsaságokat, fehér színû kommentjeinkkel pedig kiegészítjük...

Kiderül, hogy gyakorlatilag ez a két személy felügyelt mindent a gyártás és az ellenõrzés terén, Erdõs írta az oltóanyag minõségbiztosításával foglalkozó miniszteri rendeleteket, tehát a saját munkakörének a szabályait õ határozta meg...

A külföldrõl vásárolt vakcinák esetében pedig Fornosi kérésére az elõminták alapján válogatták ki külön gyártási szám alapján a magyaroknak szánt vakcinákat!!! Ezt érdemként tünteti fel az életrajzíró, azonban elgondolkodtató, hogy ha elvileg megfelelt a minõségi követelményeknek a termék, akkor vajon miben különbözhettek ezek a sorozatok a többitõl? Tán több volt bennük a higany? Érdekes lenne utánajárni, hogy konkrétan mely gyártók mely vakcináiról volt szó, kiket oltottak még ugyanazokkal, s ezen országok alzheimer, artritis, autizmus, rák, leukémia statisztikáit összevetni a magyarral... Jelenleg ezen vakcina-betegségek tekintetében Magyarország 2-3-szorosan terhelt az európai átlaghoz képest... Az oltási kötelezettség tekintetében is egyedüliek vagyunk a vén kontinensen, s itt is kizárólag csak a magyarok számára elõírás, a bevándorlók mentességet élveznek - az ÁNTSZ jóvoltából (errõl cikkeztünk már)...

Dr. Erdõs László (1909 - 1984)

Dr. Erdõs László orvosegyetemi tanulmányai befejezését követõen 1936 augusztus 1-tõl elsõ és egyetlen munkahelyén, az Országos Közegészségügyi Intézetben kezdett dolgozni, az Intézet Szerológiai osztályán. Abban az idõben a Szerológiai osztályon kezdték meg Magyarországon a humán oltóanyagok elõállítását az egyetlen, a himlõ oltóanyag kivételével, melyet az Intézetben soha nem állítottak elõ - azonban minden ellenõrzõ vizsgálatot itt végeztek.

Az 1928-ban megkezdett vizsgálatok és az 1936-37-ben kapott kedvezõ elõzetes eredményeket követõen, 1938. január 1-tõl Erdõs dr. hatékony közremûködésével megkezdõdött a 2 éves korúak oltása, majd a 7 éves korúak újraoltása diphteria anatoxin-nal.

Az osztály 1937-tõl megkezdte a területnek az 1936-tól ott elõállított, - a Calmette féle, gümõkor ellenes vakcinálásra alkalmas - oltóanyaggal történõ ellátását. (Ez nem más, mint a BCG vakcina, mely 77 gyermek halálát okozta a németországi Lübeckben, 1936-ban! Óriási közfelháborodást keltett, a németek csak tíz évvel késõbb merték elõvenni ezt a vakcinát... Erdõs nyilván nem hallott róla... )

Intenzív munkát végzett Erdõs doktor ebben az idõben a szamárköhögés, valamint a vörheny megelõzésére szolgáló oltóanyagok elõállításában és minõsítésében, valamint a himlõ oltóanyag és a tuberculin készítmény ellenõrzésében is.

1938-ban megjelent a 245.300/1938 BM rendelet, amely az embergyógyászatban használt szérumok, oltóanyagok és diagnosztikumok termelését és ellenõrzését, valamint azok forgalomba hozatalát szabályozta. A rendelet elkészítése döntõen Erdõs doktor munkája volt. (Érdekes egy beosztás, ritka, hogy ugyanaz a személy dolgozza ki a rendeletet, akinek a munkáját az majd szabályozza... )

1939-tõl a Szerológiai osztályon belül önálló alosztályként létrehozták az Oltóanyagellenõrzõ alosztályt, melynek 1940-tõl - már mint Oltóanyagellenõrzõ osztálynak - Erdõs doktor lett a vezetõje.

1951-ben - szintén Erdõs doktor munkájának eredményeként - megjelent a 137/1951 sz. EüM rendelet, amely az 1938-as BM rendelet korszerûsített változata.

1952-ben Erdõs dr.elnyerte az orvostudomány kandidátusa címet.

A 137/1951 sz. EüM rendelet elõírásainak megfelelõen1959-tõl kikerült az osztályról a BCG oltóanyag elõállítás, majd 1961-tõl a bakteriális törzsközponttal kapcsolatos feladatkör, így az idõközben nagymértékben megnövekedett oltóanyag- ellenõrzési feladatok differenciáltabb ellátására nyílt lehetõség az Oltóanyag ellenõrzõ osztályon. (Ismételten a saját maga kreálta rendelet biztosított számára teljes kontrollt a gyermekek millióiba beinjektált készítmények egyedüli és mindenható ellenõreként... )

1968. január 1. után az Országos Közegészségügyi Intézetbõl kiválva önálló intézetként létrejött az Országos Gyógyszerészeti Intézet, így a hatósági jogkörök megosztásával az Erdõs dr. vezette Oltóanyag ellenõrzõ osztály látott el mindennemû ellenõrzõ tevékenységet az immunológiai készítményekkel kapcsolatban.

1972-ben az Intézetben elhatározott szervezeti változás szerint létrejött az Immunológiai Fõosztály, melynek Erdõs dr. 1978-ban történt nyugállományba vonulásáig volt a vezetõje. Erdõs dr. ezután még 1979. december 31-ig mint szaktanácsadó segítette a Fõosztály munkáját.

Számos oltóanyag kifejlesztése során Erdõs dr. dolgozta ki Magyarországon az egyes készítményekre vonatkozó minõségi követelmények rendszerét és az ellenõrzés módszereit, melyek az 1940-es években még távolról sem voltak olyan rendszerbe foglalva, mint napjainkban. A paramétereket laboratóriumi és klinikai vizsgálatok során ellenõrizte.

Széles körben vizsgálta az egyes oltóanyagok hatásosságát és reaktogenitását, keresve a legmegfelelõbb immunizáló adag, immunizálási mód (subcutan, intracutan, muscularis), és az egyes készítményekre vonatkozó optimális életkor, valamint az oltások esetleges ismétlésének legmegfelelõbb intervallumát.

Számos készítmény esetében meghatározta az egyes hatóanyagok minimális hatóértékét, valamint a készítmények felhasználhatósági idejét.

Bevezette a magyar termelési körülmények, a gyártási eljárás és a termékellenõrzés rendszerét, ily módon lehetõség szerint kivédve a nem megfelelõ minõségû termékek magyarországi forgalomba kerülését, valamint az egyes készítmények gyártási számonkénti ellenõrzését.

Különösen sokat foglalkozott a diftéria-tetanusz-pertusszisz, a himlõ és a tifusz elleni védõoltások, valamint a tuberkulin szûrõvizsgálatok kérdéseivel.

Hasonló intenzitással dolgozott a passzív immunizálásra szolgáló készítmények minõségi követelményrendszere kidolgozásában és ezen minõségi követelmények ellenõrzésében.

Néhány készítmény esetében bevezette a tömegoltásokat megelõzõ, kisebb csoportokon végzett, kontrollált oltások rendszerét. Az ilyen módon szerzett tapasztalatok jelentõsen segítették a magyar védõoltási gyakorlat eredményességét, sikerét.

1953-tól bevezette az oltási mellékhatások regisztrációját és a jelentett események kivizsgálását. (Tehát '53-ban már egyértelmû volt, hogy komoly mellékhatásai vannak az oltásoknak. Ma, 60 évvel késõbb a legegyértelmûbb oltáskárosodásokat sem ismerik el...)

Mint oltóanyag-ellenõr az 50-es évek végétõl tevékenyen részt vett a megjelenõ vírus vakcinák (polio, kanyaró, majd rubeola, mumpsz és kullancsencefalitisz) magyarországi bevezetésében.

Aktív, meghatározó szereplõje volt a magyarországi védõoltási eljárások kidolgozásának és kivitelezésének.

A megalapozott tudása és széles körû ismeretei alapján kidolgozott ajánlásait a hatóság döntéshozatalkor minden esetben elfogadta. Aláírása nélkül nem született döntés. (Nocsak...)

Tagja volt:

a VII. Magyar Gyógyszerkönyv Szerkesztõbizottság Biológiai-Mikrobiológiai Albizottságának és
az MTA - Egészségügyi Minisztérium Mikrobiológiai, Járványügyi és Oltóanyag Bizottságának.

Mindenkor megalapozott, határozott állásfoglalása miatt azonban nem tartozott az állami díjakkal elhalmozottak közé. Az 1950-es évek elején, amikor oltóanyagokkal kapcsolatos szakmai kérdésekbõl politikai kérdést kreáltak, Erdõs doktor a leghatározottabban kiállt a szakmai szempontok - és így egyes kollégáinak reális minõsítése mellett. Posztjáról azonban nem távolították el - bár nem könnyítették munkáját -, mivel szakmai állásfoglalása, megalapozott véleménye mindenkor nélkülözhetetlen volt a védõoltásokkal kapcsolatos felelõsségteljes döntések meghozatalakor.

1976-ban a Magyar Mikrobiológiai Társaság Manninger Rezsõ Emlékérmét,

1978-ban, nyugállományba vonulásakor a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést,

1979-ben a Magyar Higiénikus Társaság Fodor József Emlékérmét kapta meg.

Tudományos eredményeirõl 72 közleményben és 152 elõadásban számolt be.

Dr. Lontai Imre
OEK Oltóanyagellenõrzõ Fõosztály
nyugalmazott fõosztályvezetõ

(Forrás: oek.hu)

1946-ban Debrecenbõl az Országos Közegészségügyi Intézetbe került - elõször mint miniszteri osztálytanácsos, gazdasági és személyi ügyek intézésére, 1947-tõl osztályvezetõként -, majd minden tudását és energiáját már az Õt érdeklõ szakmai kérdések tanulmányozására fordíthatta.

1950-tõl a Pasteur laboratórium vezetõjeként, a veszettség elleni oltóanyag elõállítása során olyan módosítást dolgozott ki és vezetett be, amely az oltóanyag súlyos mellékhatásainak kockázatát jelentõsen csökkentõ terméket eredményezett.

1950-51-tõl a neurotrop víruskutatás témában a Magyarországon és külföldön elõforduló kullancsencephalitis vírusok rokonságát mutatta ki. Igazolta, hogy az 1929-es tatabányai kullancsencephalitis járványt is az 1955-ben izolált vírus-féleség okozta.

1966-ban ebbõl a témából készített disszertációjával szerezte meg a kandidátusi címet.

Részt vett a polio vakcina magyarországi elõállításával kapcsolatos kísérletekben és intenzíven tanulmányozta a vírus vakcinák elõállításához és ellenõrzéséhez elengedhetetlen szövetkultúrák elõállítását és az ezekkel kapcsolatos tevékenységet.

Miután az osztály a Pasteur laboratóriumból fejlõdött ki, a veszettség oltóanyag elõállítása végigkísérte aktív mûködését.

Az 1950-es évek második felében megindult poliomyelitis elleni, valamint az 1960-as évek végén indult kanyaró elleni védõoltások céljára szolgáló oltóanyagok importból származtak, ezért az akkor már régen létezõ hazai elõírások szerinti kontroll nem volt megvalósítható. Fornosi doktor nyelvtudása (angol, orosz, német, francia) és alapos szakismeretei mellett kiváló diplomáciai érzékének és tárgyalási stílusának köszönhetõen elérte, hogy a termelõ az u.n. elõminták osztályán történõ vizsgálatának eredményei alapján választott gyártási számokat szállítsa. (Tehát gondosan kiválogatták a vakcinagyárban egyesével a magyaroknak szánt példányokat... Vajon milyen szempont alapján...?)

A központi idegrendszer vírusos eredetû megbetegedéseinek tanulmányozása során vizsgálta a kullencsencephalitis elleni védõoltások hatásosságát, a veszettség elleni (postexpositios!) oltások céljára használt oltóanyagok hatásmechanizmusát, különös tekintettel az egyes, különbözõ gyártók által, különbözõ szövetkultúrákon, különbözõ vírus izolátumokból elõállított oltóanyagok interferonogenitására, valamint a kanyaró védõoltás hatását a vadvírus-cirkuláció visszaszorításával, a subacut sclerotizáló pánencephalitis esetek elõfordulási gyakoriságára.

Irányításával osztályán izolálták 1978-ban az elsõ magyarországi Entero-71 törzset egy kanyaró-postvakcinációs encephalitisként jelentett halálesetbõl. (Magyarán egy olyan halottból vették le a mintát, aki pont a kanyaró ellen adott kötelezõ "védõoltástól" pusztult el. Feltételezhetõ, hogy késõbb ezt a mutáns vírustörzset alkalmazták az oltóanyaggyártásban, tíz évvel késõbb feltehetõleg ez okozta az 50 ezer megbetegedéssel járó kanyarójárványt (100%-os átoltottság mellett!), mely rengeteg felnõttet érintett - köztük jómagamat is! - s okozott haláleseteket, valamint szövõdményként maradandó idegrendszeri károsodást, lassú agyi leépülést...)

Szakmai tevékenysége során tagja volt az MTAEüM Oltóanyag Bizottságának, az OKI Szakmai Kollégium Védõoltási Szabályzatrevíziójára létrehozott bizottságnak, az EüM Honvédelmi Egészségügyi Szakbizottságának, a Voproszy Virologii szerkesztõbizottságának.

A Magyar Mikrobiológiai Társaság fõtitkára, a Magyar Higiénikus Társaság vezetõségi tagja volt.

Munkásságát 1981-ben Kiváló orvos, 1986-ban Április 4 érdemrenddel ismerték el.

1980-ban a Magyar Mikrobiológiai Társaság Manninger Rezsõ Emlékéremmel,

1987-ben a Magyar Higiénikus Társaság Fodor József Emlékéremmel tüntette ki.

1986-ban vonult nyugdíjba.

Dr. Lontai Imre
OEK Oltóanyagellenõrzõ Fõosztály
nyugalmazott fõosztályvezetõ

Forrás: oek.hu