|
Az
oltatlan gyermekek egészségesebbek
Most már hivatalosan is bizonyított:
az oltás káros az egészségre. Az oltott gyermekeknek
és fiatalkorúaknak sokszorosan több allergiájuk
van, gyakrabban szenvednek fejlõdési zavarokban, lényegesen
több fertõzésben és több krónikus
betegségben. A felelõsségteljes szülõk
tájékozódnak és nem hagyják beoltatni
gyermekeiket!
2003. május és 2006. május között a legfelsõbb
német egészségügyi hatóság, a
Robert Koch Intézet KiGGS néven egy nagy tanulmányt
végzett, ami 17.641 0 és 17 év közötti
gyermek és fiatalkorú testi és lelki egészségét
vizsgálta meg. A gyermekeknek és szüleiknek elõször
egy terjedelmes kérdõívet kellett kitölteniük.
A második részben egy orvos interjúvolta õket,
majd vér- és vizeletvizsgálatot végeztek.
Amennyiben rendelkezésre álltak, az oltási könyveket
is lefénymásolták. A végén minden résztvevõhöz
kb. 1.500 adatérték állt rendelkezésre. Ez
összességében több mint 26 millió értéket
jelent.
Már a tanulmány végzése közben újra
és újra kiemelték az intézkedés fontosságát.
Az adatok kiértékelésével a mai gyermekek
és fiatalkorúak egészségével és
az ezt érintõ lehetséges befolyásolási
tényezõkkel kapcsolatos átfogó ismeretekhez
szerettek volna jutni. Ez lenne az alapja annak, hogy tovább javítható
legyen a gyermekek és fiatalkorúak egészsége.
Nagyon kíváncsiak voltunk az eredményekre, mivel
már ekkor ismeretes volt, hogy az oltásokkal kapcsolatos
kérdések is el fognak hangzani.
A Szövetségi Egészségügyi Lap dupla kiadásában
már egy évvel a tanulmány befejezése után
több mint 900 oldalon mutatták be a nyilvánosságnak
az eredményeket. Idõközben hozzávetõleg
200, a KIGGS-tanulmány kiértékeléseit és
felismeréseit érintõ tudományos publikáció
áll rendelkezésre. Az oltási státusz és
az egészség közötti összefüggést
azonban teljesen kihagyták. Még a nyilvánosságban
gyakran vita tárgyát képezõ "Oltások,
mint az allergia kiváltói" témát sem
említették. Kilátásba helyezték azonban,
hogy a tanulmány nyers adatait "public use file" formájában
bocsátják az érdeklõdõk rendelkezésére.
Nagyon örültem, amikor 2009. elején valóban megrendelhettem
és 90 euró ellenében tényleg meg is kaptam
ezt az adatbank kivonatot. Az utolsó pillanatig aggályaim
voltak amiatt, hogy majd egyszerûen elutasítják a
kérelmemet, fõleg, mivel az ûrlapon õszintén
leírtam, hogy mi a célom az adatokkal. Aki ismer engem,
az tudja, hogy szeretem a matematikát, a számokat, a logikus
összefüggéseket és a nagy kihívásokat.
2009 tavasza óta foglalkoztam az adatokkal, hogy újra és
újra új összefüggéseket hámozhassak
ki belõlük, majd nyilvánosságra hozhassam õket.
Eredményeim 2009. júniusában történõ
elsõ publikálása után a Robert Koch Intézet
élesen támadott engem. A kiértékeléseim
szerintük durva hibákat és szakmai tévedéseket
tartalmaznak. Szerintük az általam publikált összefüggések
közül egyik sem stimmelt. Közölték, hogy dolgoznak
a sajtójogi helyreigazításon. Ezt 2010 közepéig
a Deutsches Ärzteblatt" nevû szakfolyóiratban
kívánták publikálni. A mai napig semmi hasonlóra
nem került sor. A felvilágosodott olvasó fantáziájára
van bízva, hogy az egyik legfelsõbb német szövetségi
egészségügyi hatóság mely okból
támad meg ennyire etikátlanul egy õszinte és
nyílt felvilágosító munkát végzõ
személyt, ezután pedig adós marad állításai
bizonyításával. Idõközben meg vagyok
gyõzõdve arról, hogy olyan szakaszba érkezünk,
ahol egy profitéhes gyógyszeripar és annak cinkostársai
által okozott károkat már nem lehet eltussolni.
Ebbe a kategóriába tartoznak az un. TOKEN-tanulmány
eredményei is, amelyet szintén a Robert Koch Intézet
ügyvitele mellett végeztek. Miután a 9. héttõl
(!!) minden csecsemõnek többször beadott 6-szoros oltóanyagok
a halálesetek gyakorisága miatt váltak szóbeszéd
tárgyává, minden 2005-2008 között az elsõ
két életévben bekövetkezett tisztázatlan
halálesetet megvizsgálták oltási összefüggések
tekintetében. Az eredményeket eredetileg 2008. végéig
hozták volna nyilvánosságra. Ezzel a témával
kapcsolatosan a mai napig nem jelent meg egyetlen publikáció
sem. Az idei év tavaszán ráadásul ok megnevezése
nélkül röviddel a rendezvény megkezdése
elõtt lemondtak egy szakkonferenciára meghírdetett
elõadást is. A továbbiakban lehetséges magyaráza-tokkal
szolgálok azokra az okokra, melyek következtében az
oltóanyagok ilyen szörnyû károkat okozhatnak.
A rendkívüli késedelmek okairól csupán
spekulálni lehet. Az a körülmény azonban, hogy
a két 6-szoros oltóanyag gyártói vállalták
a tanulmány finanszírozásának oroszlánrészét,
minden bizonnyal nem járult hozzá semlegességükhöz.
De most térjünk vissza a KiGGS-tanulmánnyal foglalkozó
kiértékelésemhez. Elõször úgy
tûnt, hogy nem tudok zöld ágra vergõdni. Az adatokhoz
mellékelt leírás inkonzisztens volt és nem
elég részletes. Az eredmények meghamisítása
céljából ebben a tanulmányban is újra
megpróbálták egy kalap alá venni az elhanyagolt
vagy nagyon beteges, ezért kevésbé oltott gyermekeket
és a tudatosan oltatlan vagy differenciáltan oltott gyermekeket.
Ezzel persze számoltam. Néhány nap fáradozás
után azonban kicsit elhagyott a bátorság, mert az
oltás kérdésével kapcsolatban a tanulmány
végén túl sok értékes választ
távolítottak el az adatállományból.
Az orvosi interjú oltási kérdésekkel foglalkozó
két oldalán feltett kérdésekre adott válaszok
teljesen hiányoztak.
Például eltávolították a nyilvános
adatállományból az alábbi kérdésekre
adott válaszokat Milyen okai voltak annak, hogy a gyermekeit
nem oltatta be?" vagy Elõfordult, hogy gyermeke rosszul
tolerált egy oltást?".
Ezekkel a válaszokkal pontosabban lehetett volna differenciálni
a tudatosan nem és csekély mértékben oltott,
valamint a betegség vagy slamposság miatt még nem
oltott gyermekek között. Erre a differenciálásra
azért lett
volna szükség, mert a beteges és ezért kevésbé
vagy egyáltalán nem oltott gyermekek rontják a tudatosan
nem oltott és egészségtõl kicsattanó
gyermekek statisztikáját. Ebben az idõpontban a hiányos
adatokból már ennek ellenére megkaptam az elsõ
világos utalásokat arra, hogy ebben az átfogó
tanulmányban az oltatlan gyermekek és fiatalkorúak
jobb egészségi állapotára vonatkozó
fontos eredmények találhatók.
Mivel azonban minden megvizsgált gyermeknél megvan adva
az adatállományban az egyes oltások pontos száma,
az említett nehézségek ellenére is váratlanul
világos és egyértelmû összefüggéseket
prezentálhattam.
Az oltási státusz és az egészség között
fennálló összefüggések némelyike
statisztikai szempontból is szignifikáns ill. rendkívül
szignifikáns. Ez azt jelenti, hogy annak a valószínûsége,
hogy ezt az összefüggést egy tévedés miatt
csupán véletlenül találták meg, 5 ill.
1%-ot tesz ki. Ez a tévedési valószínûség
a statisztikában a kifejezõerõ minõségének
mérõszámaként szolgál.
Mindenki, aki allergiás beteget ismer, illetve aki önmaga
érintett, tudja, hogy ez a krónikus betegség az életminõség
csökkenésével jár. Már évtizedek
óta tudott, hogy az oltások mellékhatásaként
jelentkeznek allergiás panaszok. Egy tapasztalt homeopata orvos
az általam szervezett 1. Oltáskritikus Konferencián
1997-ben beszámolt arról, hogy a szénanátha
eseteirõl elõször csak a himlõoltás bevezetése
óta számolnak be. További történelmi
kutatások eredményeképp kiderült, hogy mindig
ott, ahol oltottak, röviddel utána járványszerûen
törtek ki az allergiák. A vehemens oltástámogatóktól
és az egészségügyi hatóságoktól
az utóbbi idõben egyre gyakrabban olvashatjuk azt a valótlanságot,
hogy az oltások még védenének is az allergia
ellen. Az NDK-ban ugyanis oltási kötelezettség állt
fenn és ott jóval ritkábbak voltak az allergiák.
Megbízható forrásokból tudom, hogy az NDK-ban
az allergiás gyermekeket egyáltalán nem, illetve
nagyon visszafogottan oltották, mivel ismerték ezeket az
összefüggéseket!
A kiértékelés során kíváncsian
összpontosítottam elsõsorban ezekre az összefüggésekre
és csodálatos bizonyítékokat kaptam.
Az oltott gyermekek
majdnem kétszer olyan gyakran szenvednek atópiás
ekcémában (neurodermitis), több mint kétszer
olyan gyakran szénanáthában, és ötször
olyan gyakran nikkelallergiában, mint az oltatlan gyermekek.
A különbségek még nagyobbak lennének, ha
most az oltatlan gyermekek csoportjából kiszûrhetnénk
a nagyon beteg és ezért oltatlan gyermekeket.
1. ábra: Az allergiák
és az oltások közötti összefüggések
Sajnálatos az a tény is, hogy azon gyermekek csoportja,
akiknél teljesen hiányoztak az oltási adatok - majdnem
7% - meglehetõsen nagy. Ebben a csoportban feltehetõen sok
tudatosan nem vagy csekély mértékben oltott gyermek
is megbújik. Nyilván azért tagadták meg az
oltásokra vonatkozó kérdésekre való
válaszadást, hogy ne kerüljenek kellemetlen helyzetbe
a tanulmányt végzõ orvosokkal. A szülõk
effajta beállítottsága érthetõ, hisz
a tanulmányt végzõ orvosok a szülõket
közvetlenül a helyszínen nyomás alá helyezték,
hogy pótolják
a fennálló oltási hiányosságokat. Mi,
az oltatlan gyermekek szülei ismerjük az efféle félelemkeltéssel
való nyomásgyakorlást. A kiértékeléseim
e téren hatásos ellenérvekkel fognak szolgálni.
További meglepetés voltak számomra az oltásonként
és szociális rétegenként eltérõ
oltási kvóták. A várakozásoknak megfelelõen
a tetanuszoltás volt a legritkábban, a rubeolaoltás
pedig a leggyakrabban elutasított oltás.
A tanulmány 9 gyermekkori oltást foglalt magába:
a rendszerint 6-szoros kombinált oltásként beadott
tetanusz, diftéria, polio (gyermekbénulás), HIB (bakteriális
agyhártyagyulladás), pertussis (szamárköhögés),
hepatitis B (sárgaság) elleni oltásokat, valamint
a rendszerint 3-szoros kombinált oltásként beadott
kanyaró-, mumpsz- és rubeolaoltásokat, melyeket manapság
4-szeres oltásként bárányhimlõ elleni
oltással kombináltan adnak be.
Az oltási kvótákban mutatkozó eltérések
világosan jelzik, hogy az oltási döntés gyakran
egy teljesen tudatos folyamat és számos középút
van a teljesen oltott és egyáltalán nem oltott között.
Ezek az egyéni utak a szülõk számára
egyre nehezebbé válnak, mivel szinte már csak kombinált
oltóanyagok állnak rendelkezésre, amelyek csak a
teljesen, vagy egyáltalán nem lehetõségét
hagyják meg. Ennek a teljesen tudatosan hozott egyéni döntésnek
a bizonyítása fontos érv azzal az általános
szemrehányással szemben, miszerint gyermekeinket elhanyagoljuk,
vagy felelõtlenek vagyunk, illetve belefáradtunk az oltásokba.
Végsõ soron az alaptörvényben benne foglaltatik
gyermekeink nevelésének és ápolásának
joga, amit újra erõsebben kell magunknak követelni.
Ez biztosítja nekünk a legjobb érveket! Mi, szülõk
pontosan tudjuk, hogy mi jó a gyermekeinknek, és hogy mi
mit akarunk.
A tanulmányban résztvevõ 17.641 személybõl
217 nem volt beoltva tetanusz ellen, ami azoknak az 1,32%-át teszi
ki, akik oltási könyvet mutattak be vagy megadták,
hogy tudatosan nem rendelkeznek ilyennel. Itt egy olyan súlyozási
tényezõt veszek figyelembe, amit azért alkalmaztak
a tanulmány végzése során, hogy kiegyenlítsék
azokat az esetleges torzításokat, melyek pl. a randomizáltan
kiválasztott résztvevõk részt nem vétele
miatt jelentkeztek.
Példaként választom itt ki a tetanuszt, mivel számos
szülõ ettõl a betegségtõl fél
a legjobban. Ha az oltatlan gyermekek kvótáját átlagoljuk
minden német gyermekre és fiatalkorúra, akkor 1 és
17 év között jóval több, mint 100.000 gyermek
és fiatalkorú nincs beoltva tetanusz ellen. Ennek ellenére
ebben a korcsoportban már évtizedek óta egyetlen
haláleset sem fordult elõ Németországban.
Az a kevés gyermek, aki a kórházi statisztikák
szerint minden évben megbetegszik (4 - 0 gyermek/év), sikeres
kórházi kezelést kap. A megbetegedett gyermekek oltási
státusza ismeretlen. A megbetegedettek között minden
bizonnyal vannak oltott gyermekek is.
Egyébként a tanulmányban részt vett 1.779
olyan gyermek, aki életében már több mint 30
oltást kapott, mindezt természetesen kombinált oltóanyagokban
elrejtve. A 10 és 17 év közötti gyermekek és
fiatalkorúak átlagosan majdnem 23 oltást kaptak.
Egy számomra abszolút ijesztõ elképzelés,
fõleg ha figyelembe vesszük az oltóanyagokban rejlõ
olyan adalékanyagokat is, mint a tartósítószereket,
a tenzideket (zsírban oldódó szubsztanciák,
melyeket mosószerekben is alkalmaznak), az alumíniumot és
az antibiotikumokat. Véleményem szerint ezek az adalékanyagok,
amelyek az oltások után jelentkezõ mellékhatások
nagyrészéért felelõsek, gyakorlatilag nem
képezték kutatás tárgyát és
sajnos a betegtájékoztatókban is alig szerepelnek.
A korábban szokásos higany (thiomersal, Labant Csaba)
helyett, amit az oltóanyagok tartósítószerként
tartalmaztak, néhány éve fenoxietanolt alkalmaznak.
Ezt a vegyi anyagot többek között halak elaltatásához
és kozmetikumok tartósításához alkalmazzák.
A kozmetikumgyártók adatbankjaiból kivehetõ,
hogy a fenoxietanol esetében ismert ténynek számít
az allergia, a bõrkiütés, az idegbetegségek,
az immunrendszeri problémák és a szervkárosodások,
az állatkísérletekbõl pedig génkárosodások
ismeretesek, mindemellett fennáll a rákkeltõ hatás
gyanúja is. A biztonsági adatlapban az szerepel, hogy a
vegyszer nem juthat sem a háztartási hulladékok közé,
sem a talajvízbe. De minden 9 hétnél idõsebb
csecsemõnek négy alkalommal két és fél
milligrammot kell befecskendezni! A szakirodalom ismerteti egy másfél
éves kisgyermek esetét, akinél egy oltóanyag
erre az adalékra visszavezethetõ súlyos allergiás
reakciót váltott ki.
Különösen kritikusnak tekinthetõ az említett
adalékanyag esetében az, hogy az európai engedélyezési
hivatalnál az említett adalékanyag a részletes
angol dokumentációban ugyan fajtáját és
mennyiségét tekintve fel van tüntetve, az oltóanyag
csomagolásában található német terméktájékoztatóból
és az orvosoknak szóló részletesebb szaktájékoztatóból
azonban teljesen hiányoznak az erre vonatkozó utalások!
Ez csak azzal magyarázható meg, hogy ezt az adalékanyagot
Németországban nem kell feltüntetni, holott a gyártó
Ausztráliának szánt terméktájékoztatója
igenis tartalmazza ezeket az adatokat!
(Labant Csaba: Mi
is tapasztaltunk hasonló anomáliákat a GSK oltóanyagai
kapcsán: a gyártó amerikai honlapján feltüntette
a hirtelen csecsemõhalált, mint alkalmazás során
tapasztalt mellékhatást, a magyar betegtájékoztatóban
ennek nyoma sem volt! Ugyancsak az amerikai adatok szerint nem viszsgálták
a vakcina rákkeltõ, meddõséget okozó,
valamint mutagén hatását, miközben ezt a magyar
felhasználókkal nem közölték. )
Megválaszolatlan marad az a kérdés, hogy egy német
orvos hogyan tudja átfogóan felvilágosítani
a pácienst illetve annak szüleit, ha a gyártó
ilyen fontos információit a hatóságok áldásával
elrejt elõle. Elégtelen felvilágosítás
mellett a szülõk nem képesek jogszerûen hozzájárulni
az oltáshoz, az orvos pedig jogi szemszögbõl nézve
testi sértést követ el. Így tekintve az orvosok
bûncselekményre bújtanak fel.
Ha figyelembe vesszük, hogy ez és számos más
további adalékanyag nincs is deklarálva és
az oltóanyag engedélyezése során vagy azt
követõen sem vizsgálják meg, nem kell csodálkozni
azon, hogy az oltásokat egyre gyakrabban hozzák összefüggésbe
ideg-, szerv- és immunrendszeri károsodásokkal és
számos összefüggés teljesen ismeretlen.
A gyermekek és fiatalkorúak egészségének
további aspektusát képezik az agyfejlõdésben
jelentkezõ zavarok. Már évtizedek óta tudunk
itt is olyan kompetens kritikusokról, akik összefüggéseket
látnak az agy minden lehetséges kis és nagy megbetegedése
és az oltások között. Az agy az élet elsõ
nagyon fontos hónapjaiban és éveiben végbemenõ
érését az oltások tartósan károsítják.
Mindeddig nem álltak rendelkezésre elfogadható bizonyítékok.
A hiperaktivitással járó vagy anélkül
jelentkezõ figyelemhiány szindróma (ADHS) a gyermek-
és kamaszkor egyik növekvõ számban jelentkezõ
feltûnõ jelensége, amit a hagyományos orvostudomány
gyakran drogokkal kezel. A gyermekeknél és kamaszkorúaknál
egyre gyakrabban diagnosztizálnak tanulási és fejlõdési
zavarokat, amelyeket minden lehetséges gyógyszerrel és
terápiával kezelnek.
Annál fontosabb itt is a tanulmány kiértékelésébõl
származó visszaigazolás, miszerint a korai és
gyakori oltás káros hatással van az agy fejlõdésére.
Az oltási életkort pedig egyre elõrébb hozzák.
Németországban az ajánlások szerint oltott
csecsemõk a 8. hét után, az USA-ban 6 héttel
a születés után kapják az elsõ nagy oltási
adagot (6-szoros). (Labant Csaba: Magyarországon pedig közvetlenül
a születés után! )
Egy ilyen apró
teremtménynek az oltás utáni elviselhetetlen pokoli
kínokra és fájdalmakra az az egyetlen lehetõsége,
hogy harsányan és tartósan sírjon. Ezt a sírást
a szakirodalomban "cri encephalique"-nak nevezik (velõtrázó,
éles sikítás), ami az oltások után
jelentkezõ ismert mellékhatásnak számít.
Az engedélyezésekhez szükséges tanulmányokból
rendszerint kiválogatják az olyan csecsemõket, akik
az elsõ vagy második oltás után ilyen feltûnõ
magatartást tanúsítanak és szokatlanul sírnak.
A legsúlyosabb oltáskárosodások leírásaiból
tudom, hogy az anyáknak már az elsõ oltás
után feltûnt ez a velõtrázó és
gyakran órákig tartó sírás. Az ezt
követõ konzultációkon a gyermekorvos nem ritkán
hisztérikusnak tartja az anyát, rendszabályozza és
folytatja az oltások beadását. Ez súlyos mûhiba!
Minden oltóanyag betegtájékoztatójában
szerepel, hogy összeférhetetlenségi reakciók
után tilos folytatni az oltások beadását!
A második vagy harmadik oltás után pedig epilepsziás
rohamok lépnek fel.
Az egyik legnevesebb német oltáskritikus Dr. Buchwald az
elõadásaiban már régóta beszámol
arról, hogy az oltások következtében feltûnõen
gyakran figyeli meg a látóidegek enyhe károsodását,
melyek ugyebár már agyidegek is. A gyermekkori oltóanyagok
betegtájékoztatójában ráadásul
kifejezetten szerepel mellékhatásként a látóidegek
károsodása. Így nem csoda, hogy az oltatlan gyermekeknek
ritkábban van szükségük szemüvegre. Újra
és újra emberek vakulnak meg oltás után, anélkül,
hogy más okot találhatnánk rá, mint az elõzetes
oltást.
Az oltott gyermekek gyakrabban hordanak szemüveget, gyakrabban szenvednek
figyelemhiány szindrómában és háromszor
olyan gyakran kell beszédterápiára járniuk
logopédushoz.
2. ábra: Az agy fejlõdési zavarai és az oltások
közötti összefüggések
Ha már tudjuk, hogy az oltott gyermekek gyakrabban szenvednek allergiában
és deficittel rendelkeznek az agy fejlõdése terén,
akkor vajon cserébe legalább jobban védettek a fertõzõ
betegségek ellen és ezért egészségesebbek?
A fertõzõ betegségekre való hajlam az oltások
következtében nõ, mégpedig függetlenül
attól, hogy gyomor-bélfertõzésekrõl
vagy egyszerû megfázásokról van szó.
Mivel az adatállományban nem csak az az információ
szerepelt, hogy a gyermek megkapott-e egy bizonyos oltást, hanem
a beadott oltások pontos száma is, a beadott
oltási dózisokra és az elõzõ évi
fertõzések átlagos száma közötti
lehetséges összefüggésre vonatkozóan pontosabb
kiértékelés volt lehetséges.
Minél több oltás, annál nagyobb a gyermekek
fertõzésre való hajlama. A gyógyszeripar szemszögébõl
nézve ez az oltások igencsak kívánatos mellékhatása,
hisz így egyszerûen megteremthetik maguknak a fertõzések
kezelésére gyártott gyógyszerek új
piacait. Ez a hatás azzal a stresszel magyarázható
meg, amelynek az immunrendszer az oltások miatt van kitéve
és az emiatt kialakuló fokozottabb fertõzõdésre
való hajlammal.
Lényegesen gyakrabban érintettek az oltott gyermekek az
olyan komoly fertõzésekben is, mint a tüdõ-
vagy a középfülgyulladás. Az oltatlan gyermekeknek
a 7,75%-a szenvedett már tüdõgyulladásban, az
oltott gyermekeknél ez az arány 11,07%. Fájdalmas
középfülgyulladásban már az oltatlan gyermekek
39,62 %-a szenvedett, míg az oltottaknál ez az arány
53,46 %.
3. ábra: A tavalyi fertõzések oltások számára
vonatkoztatott átlagos száma
Az oltott gyermekek több mint 5 %-a szenved scoliózisban,
ami a gerincoszlop oldalirányú görbülését
(gerincferdülés) jelenti. Most persze biztosan felteszi magának
azt a kérdést, hogy ennek mi köze az oltásokhoz.
A scoliózis okaként idegrendszeri betegségeket, ún.
neuropátiákat is emlegetnek, amelyek szinte minden oltóanyag
betegtájékoztatójában szerepelnek. Ennek során
úgymond félreprogramozódnak a gerinc melletti izmok,
így a tartósan helytelen izomfeszülés következtében
a csigolyák idõvel deformálódnak. Az oltatlan
gyermekek csoportjában egyébként egyetlen scoliózisos
eset sem fordult elõ.
4. ábra: Az oltások és a súlyos betegségek
közötti összefüggések
Megrázó ebben az összefüggésben az, hogy
errõl az összefüggés eddig egyáltalán
nem tudtak, így ebbõl kifolyólag egy tanulmányban
sem végeztek ezzel kapcsolatos kutatásokat. A statisztika
szempontjából ez azonban olyan kifejezõ erõvel
bír, hogy "rendkívül szignifikánsnak"
kell neveznünk.
Az oltott gyermekek és fiatalkorúak esetében jóval
nagyobb a kockázata annak, hogy tüdõ- vagy középfülgyulladásban
betegedjenek meg, a gyermekek több mint 5%-a szenved gerincferdülésben,
míg az oltatla-noknál egyetlen eset sem fordult elõ.
Mind a vírusos betegségek, mint pl. a bárányhimlõ
esetében, amelyek ellen- vagy mondjuk inkább helyesebben,
amelyekért? - csak nemrég oltanak, de a bakteriális
eredetû megbetegedések, mint a skarlát vagy a szalmonellás
hasmenés esetében is bizonyítható, hogy az
oltatlan gyermekek lényegesen ellenállóbbak.
Az oltott gyermekek lényegesen nagyobb hajlamot mutatnak az olyan
fertõzésekkel szemben, mint pl. a bárányhimlõ,
a skarlát és a szalmonellás hasmenés, mivel
az oltások károsítják a szervezet védekezõrendszerét.
A figyelmes és tapasztalt szülõk és terapeuták
ezeket az összefüggéseket már évtizedek
óta megfigyelhették. Így nem kell csodálkozni
azon, hogy minél kevesebb az oltás, annál több
testvér van egy családban.
Az oltatlan gyermekeknek a mindenkori korcsoporttól függõen
átlagosan akár egy harmaddal több testvérük
is van.
A magasabb végzettséggel rendelkezõ anyáknak
könnyebb foglalkozniuk az oltás témájával,
mivel az információk bonyolult szaknyelven vannak megírva.
Minél magasabb az anyák iskolai végzettsége,
annál kevesebb oltást adatnak be gyermekeiknek. Természetesen
az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezõ anyákat
nem tartom felelõtlenebbnek. Rendkívül sajnálom,
hogy még mindig túl kevés általánosan
érthetõ oltáskritikus információ áll
a széles közvélemény rendelkezésére.
Úgy tûnik, hogy az apák iskolai végzettsége
nem játszik szerepet az oltást érintõ döntések
terén. Ezt az utóbbi 14 évben tartott több mint
száz elõadásom után sajnos csak igazolni tudom.
Az apák csak a hallgatóság töredékét
teszik ki. Szívbõl kívánnám, hogy az
oltás döntését mindkét szülõ
közösen hozza meg és a jövõben egyre több
apa foglalkozzon ezzel a fontos témával.
A KiGGS-tanulmány adatainak általam végzett kiértékelésével
bizonyított, hogy az oltatlan gyermekek lényegesen jobb
egészségnek örvendenek és jobb az ellenállóképességük.
De hogyan is néz ki az ún. oltás nyújtotta
védelem? Az oltott gyermekek valóban védettek azokkal
a betegségekkel szemben, amelyek ellen a mellékhatások
magas kockázata mellett beoltják õket? Igen, nyilvánvalóan
fennáll egy bizonyos védelem a mindenkori betegséggel
szemben. Nem ismeretes azonban, hogy ez a védelem nem csak a kezelõorvosok
bizonyos elfogultsága miatt keletkezik-e. Az orvos például
egy kanyaró ellen beoltott gyermek esetében hajlamosabb
a bõrkiütést egy másik oknak betudni, egy oltatlan
gyermeknél pedig hajlamosabb tévesen diagnosztizálni.
De most mégis induljunk ki abból, hogy az adatállományból
valamennyire megbízható adatok származtathatók.
100 kanyaró ellen nem beoltott gyermek közül hozzávetõelg
10 betegszik meg kanyaróban. A kanyaró ellen beoltott gyermekeknél
100-ból 6 az oltás ellenére megkapja a betegséget.
A mumpsz és rubeola esetében hasonló effektusok figyelhetõk
meg. Tehát ezek az oltások a tanulmány adatai szerint
körülbelül 40%-os védettséget nyújtanak.
A kanyaró ellen beoltott gyermekek között, akik ennek
ellenére kanyarósak lettek, ráadásul 63 olyan
gyermek volt, akik három vagy annál is több kanyaró
elleni oltást is kaptak. A gyártók és hatóságok
állítása szerint a kanyaró, mumpsz és
rubeola elleni oltóanyagok azonban csaknem tökéletes
védelmet nyújtanak a betegséggel szemben. Ezek az
állítások ellentmondanak a jelen tanulmány
keretén belül bizonyított rossz védõhatásnak.
Eközben nem zárható ki, hogy a kezelõorvos egy
oltott gyermek esetében nem hajlamosabb-e arra, hogy a kanyarót
hibásan interpretálja, és fordítva, egy oltatlan
gyermeknél inkább téves kanyaró diagnózist
állítson fel. Ezzel még rosszabb lenne az oltások
védõhatása.
Ha azonban figyelembe vesszük azt, hogy Németországban
a kanyaró felmerülésének gyanúja esetén
minden oltatlan gyermeket kizárnak az iskolalátogatás
alól, mivel állítólag veszélyt jelentenek
a többiekre nézve, merthogy az oltott gyermekekkel ellentétben
állítólag fertõzõek lehetnek, világossá
válik, hogy az emberi jogok és az alkotmány egyenlõségi
elvének milyen fokú megsértésérõl
van itt szó! Mivel olyan sok oltott gyermek mégis megbetegszik
kanyaróban, ez az önkényes megkülönböztetés
jogi szempontból rendkívül problémás.
5. ábra: Az oltatlanok
és az oltottak megbetegedéseinek összehasonlítása
A tanulmány nem tér ki arra, hogy a gyermekek és
fiatalkorúak egészségét mely egyéb
tényezõk befolyásolják. A különösen
félõs szülõk gyakrabban és korábban
oltatják be gyermekeiket, illetve gyakrabban járnak orvoshoz.
Holisztikus szemszögbõl nézve azonban pont ez a félelem
teszi a gyermekeket különösen hajlamossá a betegségekre.
Feltételezhetõ tehát, hogy a rosszabb egészség
részben az ilyen kiegészítõ befolyások
számlájára írható. A félelem
azonban nem csak a szülõk esetében a lehetõ
legrosszabb tanácsadó és rossz kiindulási
alap ahhoz, hogy egészséges, önmagukért kiálló
és minden szempontból ellenállóképes
gyermekeket nevelhessenek fel. Azoknak a szülõknek, akik gyermekeiket
oltásokkal és a hagyományos orvoslás egyéb
intézkedéseivel traktálják, inkább
az élethez való saját hozzáállásukat
kellene megkérdõjelezniük és segítséget
keresniük félelmeik áthidalásához ahelyett,
hogy bedõljenek a gyógyszeripar félelemre alapuló
marketingjének. Mivel nekem is van négy gyermekem, nagyon
jól tudom, hogy állandó és szubtil manipulációval
milyen könnyû a szülõkben félelmet kelteni.
Ez ellen csak az információ és egy jó adag
humor segíthet. Képzeljük csak el, hogy egyre kevesebb
ember hagyja magát és gyermekeit beoltatni és nem
történik semmi, illetve pont az ellenkezõje, vagyis
egyre egészségesebbek leszünk! A gyógyszeripar
és az általuk kontrollált hatóságok
és politikusok szemszögébõl egy katasztrófa!
A nagy benyomást keltõ tanulmány általam végzett
értékelésének összegzése:
Az oltatlan gyermekek minden tekintetben egészségesebbek,
mint az oltottak. Erre bizonyítékok találhatók
a KiGGS-tanulmány adatanyagában, valamint logikus magyarázatok,
melyek az adalékanyagok hatásaiban keresendõk.
Az oltatlan gyermekek és szüleik rágalmazását
azonnal le kell állítani, éppúgy a közvetlen
és közvetett oltási kényszert, mint pl. az oltatlan
gyermekek iskolából való kizárását.
A KiGGS-tanulmánnyal és egyéb témákkal
kapcsolatos további és folyamatos információk
a www.efi-online.de cím alatti honlapomon találhatók.
A felelõsségteljes
szülõk tájékozódnak, és nem engedik
beoltani gyermekeiket!
Az adatok forrása:
Public-Use-File KiGGS, Kinder- und Jugend-gesundheitssurvey 2003-2006,
Robert Koch-Institut, Berlin 2008.
|
|