A tisztesség íratlan szabályait, továbbá a törvény által is megkövetelt(!) kiegyensúlyozott tájékoztatás elvét sértette meg a Bors napilap a 2012. november 2-i szám 2-3. oldalán publikált cikkével. Már eleve a cím is egetrengetõ hazugság, de nagyon udvariasan fogalmazva is téves fikció: "Veszélyes a többiekre az oltás elhagyása". Ez a kijelentés tükrözi a szerkesztõség hozzá nem értését, ugyanis pont fordítva van: az oltottak jelenthetnek veszélyt a többiekre - oltatlanokra-oltottakra egyaránt. S a nyomtatott verzióban az alcím (a cím fölött) "Egyre több szülõ követeli, hogy maga dönthessen a vakcinák beadásáról - Tudatlanság vezet a tiltakozáshoz" Tudatlanság? Azok a tudatlanok, tisztelt Szerkesztõség, akik alapos utánajárás nélkül elfogadják, hogy ha valamit pusztán a rendeltetési szándéka alapján "védõoltásnak" neveznek, az csakis jó lehet. A felelõs gondolkodás vezet tiltakozáshoz, ugyanis az oltási kötelezettség hamis tudományos feltevéseken alapul.

"Autoimmun folyamatokhoz vezetõ szükségtelen manipuláció, ártalmas beavatkozás - így jellemzi az oltásokat Labant Csaba, az Oltáskritikus Életvédõk Szövetségének létrehozója. Az elõadómûvész alaposan utánajárt a témának, amikor gyermeke született, és a következõkre jutott:

- Az oltások nem védenek, hanem komoly, visszafordíthatatlan károsodásokat okoznak a gyermekek szervezetében. Minden oltás ártalmas valamilyen mértékben, egyes esetekben látványos módon - pl. bénulás, autizmus, leukémia, daganatos megbetegedések formájában - a többségnél azonban alig észrevehetõen: pl. kisebb agyi funkciózavarokat, idegrendszeri károsodásokat, látásromlást, halláscsökkenést, allergiát, hiperaktivitást okoznak. A hazai orvostársadalom és az egészségügyi hatóságok konokul tagadják az összefüggést, így a statisztikákban sem jelennek meg ezek az adatok, s ezen statisztikákra való hivatkozással nevezik biztonságosnak és hatékonynak a rendszert. Az oltások bevezetése óta eltelt 200 év alatt nem tudtak egyetlen valódi tudományos bizonyítékot sem letenni az asztalra, mely alátámasztaná az oltások folyamatosan hangoztatott szükségességét, hatékonyságát, biztonságosságát.
Diszkriminatív módon csak a magyar gyermekekkel szemben alkalmazza a hatóság a gestapós önkényt, mely uniós egyezményeket sért - 2005-tõl kezdõdõen az ÁNTSZ saját hatáskörében biztosította a betelepülõ külföldiek gyermekei számára a mentességet, miközben a magyar oltásmegtagadó szülõk ellen még javában büntetõeljárásokat kezdeményezett veszélyeztetés koholt vádjával. Még a törvény által biztosított, egészségügyi okból történõ felmentést sem adják meg senkinek, a súlyosan károsodott gyermekek szüleit is zsarolással, fenyegetéssel kényszeríti a vakcinaügynökséggé züllött egészségügyi hatóság a további oltások felvételére. A betegtájékoztató rendszerint eltér az ugyanazon gyártó ugyanazon készítményének külföldi ismertetõjétõl, elhallgatva a magyar felhasználók elõtt a biztonsági vizsgálatok hiányát, és pl. a mellékhatásként tapasztalt hirtelen csecsemõhalált - fejtegette. - A hatóság elrendelte kisfiam oltását, melyet bíróságon támadtam meg, azonban a kormányhivatal nyomására az igazságszolgáltatás koncepciós ítéletet kreált. A Strasbourgi Emberi Jogi Bíróság elé viszem tovább az ügyet. Azt szeretnénk elérni, hogy véget érjen az oltási önkény, és a szülõk maguk dönthessék el: akarják-e vagy sem oltatni gyermekeiket."

A Bors internetes oldalán a cikk kommentjei közé feltettem az eredeti szöveget - perceken belül eltüntették, vele együtt a hozzászólási lehetõséget is...

Dr. Altorjai Pétert csecsemõ- és gyerekgyógyász szakorvosként szólaltatja meg a cikk, de azt is tudni kellene róla, hogy orvoslátogató, azaz gyógyszergyárak zsoldjába szegõdött ügynök. Miért nem tudott a Bors egy kevésbé érdekelt doktort találni? Tudtuk volna ajánlani Dr. Ébert Jenõt, Dr. Kohán Józsefet, vagy Dr. Turcsányi Zsoltot. Utóbbi a tisztességes tájékoztatást nyújtó orvossal szemben alkalmazott hatósági önkényrõl is tudott volna mesélni...

"- Az oltást ellenzõ szülõk rendszeresen hivatkoznak külföldi példákra, hogy máshol más idõpontban, kevesebb oltást kapnak a gyerekek. Erre azt tudom mondani, hogy minden országban az ottani éghajlaton honos kórokozókat figyelembe véve alakították ki az oltási rendet, ezért vannak különbségek."

A doktor úr szerint Ausztria, Románia, Ukrajna, Németország, Svájc talán a Marson található, hogy csak néhányat említsek a környezõ országok közül, ahol nincsen oltási kötelezettség…

"De a kötelezõ oltások mindenhol kötelezõk, és mindenhol következménye van, ha nem veszik fel azokat" - folytatja az olvasók dezinformálását Altorjai. Miért nyilatkozik a külföldi helyzetrõl, ha nincs vele tisztában? De azt praktizáló orvosként tudnia kellene, hogy az itt élõ külföldiek számára - mint írtam - mentességet biztosít az ÁNTSZ. Az állítólagos következmények külföldet tekintve pedig általában 1-2 perc alatt elintézhetõ adminisztrációból állnak. Ez alól kivétel Szlovákia, ahol 331 euróban maximalizált váltságdíjért legálisan megváltható az egész család oltatlansága. Nagyobb büntetést akkor sem szabhat ki a hatóság, ha egy család 10 gyermekének 150 oltását utasítja vissza.

"- Vannak olyan országok, ahol magasabb az oltási szabadság, és ott tényleg kevesebb embert oltanak be. Ezeken a helyeken viszont még most is vannak olyan járványok, például kanyaró, amik itthon már hosszú ideje nem ütötték fel a fejüket."

A "magasabb oltási szabadság" kifejezés azt takarja, hogy a szülõ dönthet, ami a Bors rendkívül arrogáns, ám annál tájékozatlanabb tollnoka, Zimber Szilvia szerint "baromság". Igen, ilyen nyers egyszerûséggel barmozza le az újságíró a felelõs gondolkodású szülõket, és a világ többszáz országát.

Altorjai doktor meséjéhez tegyük hozzá, hogy Magyarországon is lehetnek olyan megbetegedések, melyeket nem regisztrálnak a hatóságok, mint ahogy az oltási károsodásokról szóló visszajelzések sem jelennek meg egyáltalán(!) a magyarországi statisztikákban. A 80-as években, 100%-os átoltottság mellett, többtízezres kanyarójárvány tombolt idehaza is. 17 évesen estem át akkor ezen a gyermekbetegségen. Be voltam oltva pedig sajnos, mint mindenki…

Doktor úr, elegánsabb volna így: A legtöbb európai országban nem vindikálja magának az állam a jogot oltási önkény bevezetésére, és bár Magyarországon kötelezõen oltanak a TBC ellen minden újszülöttet, 100%-os az átoltottság, mégis háromszorosa a TBC elõfordulási aránya, mint például Németországban, ahol évtizedekkel ezelõtt betiltásra került a BCG vakcina, miután 1979-ben a WHO beismerte végre, hogy egy nagyszabású, való életben történt tesztelés eredménye alapján az oltottak nagyobb eséllyel lesznek TBC-sek, mint az oltatlanok.

"Arról pedig nem szólnak a híradások, hogy az ottani szakemberek Magyarországot tartják példaképnek a magas oltottsági arány miatt." - lódít tovább az orvos. Aki ilyet állít, az nem igazi szakember. Magyarországot legfeljebb a sötét oltásdiktatúra iskolapéldájaként emlegethetik, ahol következmények és jelentõsebb ellenállás nélkül tiporhatja sárba az alapvetõ emberi jogokat az állam, felrúgva saját alaptörvényét, és számos nemzetközi egyezményekben rögzített kötelezettséget.

A Bors gyógyszerügynöke csúsztat, azt állítva, hogy az oltások védelmet biztosítanak az oltottak és a környezetük számára, noha ez egy nem igazolt fikció. A "nyájimmunitás" nevû téveszmét is tényként festi le, aminek már azért sincs jelentõsége, mert bár még az egyébként gestapós egészségügyi törvény is lehetõséget biztosít az egészségügyi okokból történõ mentesség megadására, a gyakorlatban azonban a legsúlyosabb oltáskárosodott gyermekek szüleit is fenyegetik, zsarolják a hatóságok, hogy ha nem járulnak hozzá gyermekük további tönkretételéhez, akkor börtönbe zárják õket, a gyermekeket pedig elveszik.

Altorjai doktor "társadalmi felelõsségrõl és közösségi érdekrõl" hadovál. Szomorú, hogy a Bors teret ad egy ilyen álságos vakcinareklámnak. A gyerekorvos nyilván nem praktizál, vagy olyannyira elvakult a gyógyszergyártás felé, hogy nem veszi észre a vakcinák okozta károsodásokat. Egyre több orvos és nõvér szeme nyílik ki idehaza és külföldön is, ritka az az orvos, aki a saját gyermekét ténylegesen is beoltja.

A "nyájimmunitás" nem több, mint retorikai elem. Az oltások védõ hatását semmi nem igazolja. 200 év alatt nem tudtak egyetlen valódi tudományos bizonyítékkal szolgálni, csupán statisztikai bûvészkedésekre, és hamisan prezentált laboreredményekre tudnak hivatkozni. Az antitestek jelenléte a vérben nem azonos a tényleges védettséggel.

A Bors nyomtatott változatában azzal riogatja a szülõket, hogy "El is vehetik a gyereket". Nyugodjon meg a kedves Olvasó: nem vehetik el! Bár - talán éppen az ilyen hazug propagandák hatására - egy Veszprém megyei község jegyzõje, félreértelmezve gyámhatósági jogkörét, védelembevételi eljárást indított egy oltáskárosodott csecsemõ ellen, akinek a szülei megtagadták a további vakcinázását. Nyílt levélben - mely ITT olvasható - világosítottuk fel a hivatalnokot, hogy erõsen túllépte jogkörét. Reméljük, nem kell sor kerüljön arra, hogy nemzetközi segítséget kelljen hívnunk hatósági terror megakadályozására. Szoptatós csecsemõt elszakítani a szüleitõl - még fenyegetõzni vele is súlyos bûncselekmény!

Karikában kiemelve sorolja fel a mentesítõ körülményeket a cikk, arról azonban mélyen hallgat, hogy a gyakorlatban senkinek nem adja meg az egészségügyi hatóság a végleges mentességet, zsarolják, fenyegetik a súlyosan károsodott gyermekek szüleit is - több ilyen konkrét ügy van folyamatban, mozgalmunk tagjai is érintettek.

Még a képaláírásnál is tetten érhetõ a Bors elfogultsága:

"Labant Csaba nem engedi, hogy a kisfia megkapja a kötelezõ védõoltásokat, Strasbourgig is elmegy, ha kell"

Korrektül így hangzana: megóvja gyermekét az oltási önkénytõl. A nem engedi, hogy megkapja azt sugallja, hogy megvonok, megtagadok valamit kisfiamtól, noha pont az életét-egészségét óvom meg. A feljelentésem pedig már a Strasbourgi Emberi Jogi Bíróságon van...

A cikk szerzõje, Herczku Nóra, és a jegyzet írója, Zimber Szilvia azt a valótlan képet festik, mintha tudatlanok volnánk mi, oltásmegtagadó szülõk, s döntésünk veszélyt jelentene gyermekeinkre s a közegészségre is. Az gyógyszerügynök-orvos kijelentéseiért nyilván nem tehetõ felelõssé a lap, de az újságírók negatív, pejoratív szóhasználata, különös tekintettel arra, hogy tényként közlik fikcióikat - sérti a jó hírnévhez fûzõdõ jogomat, ami közismert elõadómûvészként különösen hátrányt okoz számomra. Sérti továbbá minden oltáskritikus szülõ önérzetét, s rossz színben tünteti fel õket családjuk, ismerõseik, kollégáik körében. Jóvátétel gyanánt egy hasonló terjedelmû korrekt cikket kérünk a Borstól, ellenkezõ esetben kénytelenek leszünk bejelentést tenni a médiahatóságnál, és személyiségi jogi per indítását kezdeményezni.

Mozgalmunk tagja, Gudics Andrea kereste fel a Borsot, hogy írjanak az oltási önkény felszámolásáért vívott harcunkról és említse meg kislányának, Júliának az esetét is. Megelmítették. Csak épp a lényeget hagyták ki ennek is.

A magzati korban CMV (cyto megalovírus) fertõzést elszenvedett újszülöttet édesanyja beleegyezése nélkül, állapotát figyelmen kívül hagyva mérgezték le a csecsemõosztályon a BCG vakcinával. Éveken keresztül hordták a szülõk fejlesztésre, gyógytornászhoz. Ám a védõnõ és a gyermekjóléti szolgálat fenyegetõzési miatt kénytelen volt beleegyezni egy következõ oltásba. A gyerekorvos azonban orvul két fecskendõ tartalmát ûrítette Júlia beteg testébe - szülei akaratát aljas módon kijátszva - a kislány ekkor teljesen megsüketült. Most a koponyája felnyitásával egy hallókészüléket szeretnének elhelyezni a fejében, azonban addig nem hajlandóak a mûtétet elvégezni, amíg Júlia szülei be nem adatnak neki még néhány oltást. Júlia részletes történetérõl ITT olvashatunk.

Labant Csaba

Feltöltés dátuma: 2012. november 5.